A csapópalack egy vízvezeték-berendezés, amely megakadályozza, hogy a lefolyócsövön keresztül kellemetlen szagok kerüljenek a lakótérbe. Ez egy kicsi, palack alakú tartály, amelyet egy vízvezeték-szerelvény, például mosdó, zuhanyzó vagy WC lefolyóvezetékébe szerelnek be. A csapdapalack kis mennyiségű vizet tartalmaz, amely tömítést, vagy „csapdát” képez a lefolyó és a lakótér között. Ez a tömítés megakadályozza, hogy a csatornagázok a levegőbe kerüljenek és kellemetlen szagokat okozzanak.
A csapópalackokat általában olyan épületekben használják, ahol a vízvezeték-rendszer nem rendelkezik szellőzőrendszerrel, vagy ahol a szellőzőrendszer nem megfelelő. Gyakran használják mobilházakban, lakóautókban és más ideiglenes vagy hordozható szerkezetekben, ahol a hagyományos vízvezeték-rendszer nem kivitelezhető.
A csapdapalackokat viszonylag könnyű felszerelni és karbantartani. Általában műanyagból készülnek, és könnyen eltávolíthatók és tisztíthatók. A tömítés fenntartása érdekében azonban rendszeresen fel kell tölteni vízzel. Ha egy csapdapalackot huzamosabb ideig nem használnak, a csapdában lévő víz elpárologhat, aminek következtében a tömítés eltörik, és kellemetlen szagok kerülhetnek a lakótérbe.

Többféle csapdapalack létezik, többek között:
P-csapópalack: Ez a legelterjedtebb csapópalack-típus, nevét a formájáról kapta, amely a "P" betűhöz hasonlít. Általában mosdókagyló és egyéb vízvezeték-szerelvények alá szerelik.
S-csapópalack: Ez a fajta csapdapalack hasonló a P-csapdás palackhoz, de más alakja van, és az "S" betűhöz hasonlít. Általában mosdókagyló és egyéb vízvezeték-szerelvények alá is szerelik.
Palackcsapda: Ez a típusú csapópalack egy önálló egység, amelyet úgy terveztek, hogy beépítsék a lefolyóvezetékbe. Jellemzően olyan helyzetekben használják, ahol a hagyományos P-csapda vagy S-csapda nem kivitelezhető, például szűk helyeken vagy ideiglenes vagy hordozható szerkezetekben.
Dobcsapda palack: Ez a típusú csapdapalack egy nagy, hengeres tartály, amelyet általában régebbi vízvezeték-rendszerekben használnak. Ma már kevésbé gyakori, mert nehéz lehet tisztítani és karbantartani.
A fő különbségek az ilyen típusú csapópalackok között az alakjuk, a méretük és a vízvezeték-rendszerben való felszerelésük helye. A P-csapdát és az S-csapdát jellemzően mosogatók és egyéb szerelvények alá szerelik, míg a palackfogók és dobcsapdák különféle helyekre telepíthetők. Ezen túlmenően, bizonyos típusú csapópalackok könnyebben tisztíthatók és karbantarthatók, mint mások.

A csapópalack beszerelése a vízvezeték-rendszerbe egy viszonylag egyszerű folyamat, amely általában néhány lépésben elvégezhető. Íme egy általános útmutató a csapópalack beszereléséhez:
Zárja el a vízellátást a vízvezeték-szerelvényben, ahová a csapópalackot fogja felszerelni. Ezt általában a mosogató vagy a szerelvény alatt található szelep elfordításával lehet megtenni.
Távolítsa el a meglévő csapdát a lefolyóvezetékről. Ez általában azt jelenti, hogy le kell csavarni a csúszóanyákat, amelyek a csapdát a lefolyócsőhöz és a vízvezeték-szerelvényhez kötik.
Szerelje be a csapópalackot a lefolyóvezetékbe. Ez általában azt jelenti, hogy a csapópalack bemeneti és kimeneti csatlakozásait be kell helyezni a lefolyócsőbe és a vízvezeték-szerelvénybe, és rögzíteni kell azokat csúszóanyákkal.
Töltse fel a csapópalackot vízzel, hogy tömítést hozzon létre a lefolyó és a lakótér között.
Kapcsolja vissza a vízellátást, és ellenőrizze a szivárgást. Ha szivárgást észlel, húzza meg a csúszóanyákat, vagy cserélje ki a sérült alkatrészeket.
Engedje át a vizet a vízvezeték-szerelvényen, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a csapópalack megfelelően működik.
Fontos megjegyezni, hogy a csapópalack speciális beszerelési folyamata a csapópalack típusától és a vízvezeték-szerelvénytől függően változhat.